Minden hétfőn este 19h-tól online hozzátartozói csoportot tartok Zoom-on.
A csoport lehetőséget biztosít az érintett családtagoknak, hogy sorstársi közösségben megosszák egymással tapasztalataikat, érzéseiket, és kölcsönös támogatást nyújtsanak egymásnak.

A maximális létszám 15 fő. A részvételi díj 10.000 Ft. alkalmanként.

A részvétel előreutaláshoz és emailes regisztrációhoz kötött. Az utalás megjegyzési rovatába kérem tüntessék fel a jelentkező nevét és számlázási címét.

A válasz-emailben küldöm a csoportszabályzatot, számlát és a Zoom linket. Jelentkezés az alábbi email címre:

info@addikt.hu

Utalás az alábbi számlaszámra:

Addikt.hu Kft.

Számlaszám: GIRO 10403411-50527087-90871003

IBAN: HU84 1040 3411 5052 7087 9087 1003 SWIFT/BIC OKHB HUHB

"Kedves Sándor!

Amikor először jártam nálad a fiam lassan egy évtizedes drog és alkoholfüggősége miatt, akkor a teljes kilátástalanság, tehetetlenség, kétségbeesés és szomorúság jellemezte az életemet. Nem tudtam örülni semminek, a párkapcsolatom elindult a lejtőn, hiszen szinte semmi mással nem tudtam foglalkozni csak azzal, hogy éppen hogyan és milyen állapotban van a fiam. Én megszűntem létezni és magam is visszacsúsztam a függőségembe (dohányzás). Az érdekesség az, hogy egyébként a fiam volt az aki felhívta a figyelmemet a közösségi oldaladra. Talán egy segélykiáltás volt, nem tudom. Akkor első alkalommal ajánlottad a hozzátartozói csoportot, de én nem hittem abban, hogy a mások problémája, fájdalma engem érdekelhet hisz megvolt a magam baja, pláne nem hittem abban, hogy segíthet nekem bármiben is. Küzdöttem magam tovább és próbáltam megmenteni a fiamat a magam módszereivel, amivel úgy hittem segíthetek. De a helyzet csak romlott és egy év múlva, amikor már a fiam barátja is azt mondta, hogy ha így megy tovább, a fiam meg fog halni, kétségbeesésemben elmentem újra hozzád. Te újra elmondtad, hogy egy sorstársi közösség segíthet és hogy jöjjek el a hozzátartozói csoportba. Végül meghajoltam a sors előtt, úgy éreztem ez az utolsó lehetőségem és megfogadtam a tanácsodat! A hozzátartozói csoportban olyan emberek vannak, akik hasonló problémával küzdenek. Fiaik, lányaik, férjük, feleségük drog, alkohol, szerencsejáték függősége, vagy akár evési zavar, számítógép függősége miatt vannak ott. Vannak akik előrébb tartanak már és eredményeket értek el. Már az első alkalom is nagy hatással volt rám. Olyan kérdéseket kaptam, amik mélyen elgondolkodtattak. Megosztásokat másoktól, amikkel azonosulni tudtam, mert teljesen hasonló volt az én problémámmal. Megosztásokat arról, hogy ők hogy csinálták, hogy eredményeket értek el, kicsit, nagyot, de haladtak és már nem a teljes tehetetlenséget érezték. Megtanultam, hogy van felelősségem, vannak határaim amiket ha betartok, akkor hitelesebb leszek. Megtanultam, hogy a fiamat nem tudom megmenteni önmagától, nem tudom megváltoztatni. Csak magamon változtathatok és a saját viselkedésemen, hozzáállásomon. Hiszen ha évekig próbáltam megmenteni, de nem sikerült, akkor ott nálam is vannak bajok és valamit nekem is máshogy kell csinálnom. Nem lehet, hogy én maradok ugyanaz de a másiktól elvárom a változást, hogy szokjon le, javuljon meg, hagyja abba a függőségét. Örök hálám Neked, magamnak és a hozzátartozói csoport közösségének a sok sok segítségért, amit kaptam. A fiam azóta végigcsinált egy bentlakásos rehabilitációs programot, önálló életet él, jár sorstársi közösségbe (NA-ba) és ma már felépülő függő.

Köszönöm G. "

“A hozzátartozói csoport szerepe az ébredésemben
Tavaly (2023) novemberben éreztem, hogy az életem nem mehet úgy tovább, ahogy addig ment....., aztán baráti segítség, ajánlás alapján felhívtam Sándort. Azt hiszem, életem legnehezebb telefonhívása volt az, hiszen akkor sikerült úgy igazán szembenéznem az alkoholbetegséggel küzdő férjem problémájával és rám gyakorolt hatásával. Két konzultációs beszélgetés után kerültem a Sándor által vezetett hozzátartozói csoportba és kezdtem el egyre inkább felismerni társfüggő, kényszeres segítő szerepemet ebben az egész problémában. A csoport ereje, tagjai, történetei segítenek nekem abban, hogy lássam, mennyire nem vagyok egyedül ezzel a problémával, lehet nyíltan egyes szám első személyben beszélni magamról, az érzéseimről. Itt a csoportban a többiek ítélkezés nélkül, elfogadva hallgatnak meg, biztatnak és velem örülnek a kis megtett lépéseimnek, lépéseinknek. Mindenkinek csak ajánlani tudom a részvételt, könnyebb elindulni az úton és rajta maradni az ébredés, változás talaján, ha mások is ott vannak Veled és Sándor tapasztalata, szavai segítenek a heti összejöveteleken. Köszönöm Sándornak és a többieknek a sok segítséget!”

“A legfontosabb, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Támogatást, türelmet, hovatartozást, megnyugtatást, figyelmet, megértést, megoldási mintákat, tapasztalatokat, de legfőképpen (sors)társakat…. Az egyéni konzultációkon Sándornál megerősítést kaptam, hogy az én életem is fontos, számítok, (értékes) ember vagyok, aki képes megküzdeni a problémáival. Mert a szerhasználat nem csak a használó, hanem az egész család problémája, de mivel a másikat -bármennyire is szeretném, hogy ne használjon szert- nem tudom megváltoztatni, változtatnom kell a saját hozzáállásomon, viselkedésemen, hogy őt is változásra késztethessem. Ahogy Einstein mondta: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és más eredményt várni." Ezért magamon kezdtem a változtatást, Sándor javaslatára pedig az egyéni konzultációk mellett az ő hozzátartozói csoportjához is csatlakoztam. Sose gondoltam volna, hogy a közösségnek ekkora ereje tud lenni. Itt megtapasztaltam, hogy mi hozzátartozók mind egy hajóban evezünk, mintha egy sablon alapján lenne megrajzolva az életünk. Ami különbözik, hogy máshol tartunk a folyamatban, változásban. De ez jó! Aki még az út elején tart, az előrébb járókat figyelve láthatja, hogy érdemes tenni és van fény az alagút végén. Az alagút ugyan őrült hosszú, de érdemes haladni benne és nem megállni, ahogy már én is teszem. Várom a hétfőket, hiszen már látom, hogy együtt könnyebb! :)

"El sem tudtam képzelni, hogy valaha is hozzátartozói csoportba járjak. Majd mikor túl voltam az elsőn, úgy éreztem bárminél fontosabbak a csoportok, és az összesen ott kell lennem. Az, hogy teljesen hasonló sorsokkal, helyzetekkel találkoztam, nemcsak megnyugvást, megértést, de biztatást is ad. Mindenki a maga tempójában halad, egymásnak szurkolva. Voltak lépések amiket szinte biztos vagyok, hogy a csoport és Sándor nélkül nem tudtam volna meglépni. Messze még a kitűzött cél, és annak fenntartása, azonban úgy érzem lehet esély egy jobb életre. Azelőtt nem voltak a hétfők a kedvenceim, de a csoport óta mindig várom.

Üdv:

R."