Minden hétfőn este 19h-tól online hozzátartozói csoportot tartok Zoom-on.
A csoport lehetőséget biztosít az érintett családtagoknak, hogy sorstársi közösségben megosszák egymással tapasztalataikat, érzéseiket, és kölcsönös támogatást nyújtsanak egymásnak.

A maximális létszám 15 fő. A részvételi díj 10.000 Ft. alkalmanként.

A részvétel előreutaláshoz és emailes regisztrációhoz kötött. Az utalás megjegyzési rovatába kérem tüntessék fel a jelentkező nevét és számlázási címét.

A válasz-emailben küldöm a csoportszabályzatot, számlát és a Zoom linket. Jelentkezés az alábbi email címre:

info@addikt.hu

Utalás az alábbi számlaszámra:

Addikt.hu Kft.

Számlaszám: GIRO 10403411-50527087-90871003

IBAN: HU84 1040 3411 5052 7087 9087 1003 SWIFT/BIC OKHB HUHB

Függő vagyok… és szükségem van a segítségedre.

Ne oldd meg a problémáimat, mert akkor többé nem tudlak tisztelni. Sem téged, sem magamat.

Ne oktass ki, ne moralizálj, ne szidalmazz, ne okolj, ne vitatkozz velem… Sem akkor, amikor használok, és a függőségem irányít, sem akkor, amikor tiszta vagyok, és nyitottabb vagyok arra, hogy meghalljalak. Lehet, hogy ettől te jobban érzed magad, de a helyzet csak romlik.

Hidd el nekem, hogy amiket mondasz nekem vagy rólam, azok semminek tűnnek ahhoz képest, amit magamnak mondok minden áldott nap.

Ne vedd készpénznek az ígéreteimet. A betegségem természetéből fakad, hogy nem tudom megtartani őket, még akkor sem, ha komolyan gondolom abban a pillanatban, amikor megteszem. Az ígérgetés csak a módszerem arra, hogy elodázzam a fájdalmat.

Próbáld meg nem elveszíteni a türelmedet velem, mert a harag csak téged pusztít, és annak a lehetőségét is, hogy segíthess nekem.

Ne hagyd, hogy a miattam érzett aggodalmad vagy idegeskedésed rávegyen arra, hogy te tedd meg helyettem azt, amit magamért kellene.

Ne higgy el mindent, amit mondok neked. Gyakran fogalmam sincs, hogy mi az igazság, nemhogy még el is tudnám mondani.

Ne keress kifogásokat számomra, és ne próbálj megmenteni a függőségem következményeitől. Lehet, hogy a közvetlen krízishelyzetet ez enyhítené, de magát a betegséget hosszú távon súlyosbítja.

Ne menekülj el a valóság elől, mint én.

A függőség a betegségem, amely a használat folytatásával egyre rosszabbodik.

Jelöld ki a HATÁROKAT, és ragaszkodj is hozzájuk, bármit is mondanék vagy tennék.

MOST kezdj el tanulni, és MAGADDAL FOGLALKOZZ. Keress az elérhető ANONIM önsegítő csoportok közül olyat, amely a helyzetednek megfelel.

A függőség CSALÁDI betegség!

Segítségre van szükségem. Orvostól, pszichiátertől, tanácsadótól, valamint az önsegítő programokban részt vevő emberektől, akik maguk is felépülő függők…, de mindenekfelett Istentől.

Nem tudsz sem te, sem más megmenteni vagy meggyógyítani. Ezt nekem kell megtennem, és ezt nekem kell akarnom – magamért.

Nincs SEMMI, amit mondhatnál vagy tehetnél, amivel rávehetnél arra, hogy segítséget kérjek. Eddig a pontig nekem kell eljutnom.

Csak a szeretetedre, a megfelelő támogatásodra és az imáidra van szükségem. Olyan támogatásra, amely nem veszi át a felelősséget helyettem, hanem segít abban, hogy én vállaljam a sajátomat.

Szánj rá időt, hogy minél többet megtudj a betegségemről, ahogyan egyébként is tennéd, ha bármilyen más betegségem lenne.

Bármilyen nehéznek is tűnik, ne felejtsd el, hogy BETEG ember vagyok, nem pedig rossz ember.

Ne egyengesd helyettem az utamat. Ez csak abban segít, hogy megöljem magam.

Tudom, hogy ez nehéz neked. Nekem is az.

Nem a te hibád. Senki sem hibás.

Nem az én választásom volt, hogy ilyen legyek, de valóban van választásom arra, hogy felépüljek… Ezt a döntést csak én hozhatom meg, amikor készen állok rá, és hajlandó vagyok vállalni mindazt, ami ezzel jár.

Tisztelettel:

Hőn szeretett, függő hozzátartozód

"Kedves Sándor!

Amikor először jártam nálad a fiam lassan egy évtizedes drog és alkoholfüggősége miatt, akkor a teljes kilátástalanság, tehetetlenség, kétségbeesés és szomorúság jellemezte az életemet. Nem tudtam örülni semminek, a párkapcsolatom elindult a lejtőn, hiszen szinte semmi mással nem tudtam foglalkozni csak azzal, hogy éppen hogyan és milyen állapotban van a fiam. Én megszűntem létezni és magam is visszacsúsztam a függőségembe (dohányzás). Az érdekesség az, hogy egyébként a fiam volt az aki felhívta a figyelmemet a közösségi oldaladra. Talán egy segélykiáltás volt, nem tudom. Akkor első alkalommal ajánlottad a hozzátartozói csoportot, de én nem hittem abban, hogy a mások problémája, fájdalma engem érdekelhet hisz megvolt a magam baja, pláne nem hittem abban, hogy segíthet nekem bármiben is. Küzdöttem magam tovább és próbáltam megmenteni a fiamat a magam módszereivel, amivel úgy hittem segíthetek. De a helyzet csak romlott és egy év múlva, amikor már a fiam barátja is azt mondta, hogy ha így megy tovább, a fiam meg fog halni, kétségbeesésemben elmentem újra hozzád. Te újra elmondtad, hogy egy sorstársi közösség segíthet és hogy jöjjek el a hozzátartozói csoportba. Végül meghajoltam a sors előtt, úgy éreztem ez az utolsó lehetőségem és megfogadtam a tanácsodat! A hozzátartozói csoportban olyan emberek vannak, akik hasonló problémával küzdenek. Fiaik, lányaik, férjük, feleségük drog, alkohol, szerencsejáték függősége, vagy akár evési zavar, számítógép függősége miatt vannak ott. Vannak akik előrébb tartanak már és eredményeket értek el. Már az első alkalom is nagy hatással volt rám. Olyan kérdéseket kaptam, amik mélyen elgondolkodtattak. Megosztásokat másoktól, amikkel azonosulni tudtam, mert teljesen hasonló volt az én problémámmal. Megosztásokat arról, hogy ők hogy csinálták, hogy eredményeket értek el, kicsit, nagyot, de haladtak és már nem a teljes tehetetlenséget érezték. Megtanultam, hogy van felelősségem, vannak határaim amiket ha betartok, akkor hitelesebb leszek. Megtanultam, hogy a fiamat nem tudom megmenteni önmagától, nem tudom megváltoztatni. Csak magamon változtathatok és a saját viselkedésemen, hozzáállásomon. Hiszen ha évekig próbáltam megmenteni, de nem sikerült, akkor ott nálam is vannak bajok és valamit nekem is máshogy kell csinálnom. Nem lehet, hogy én maradok ugyanaz de a másiktól elvárom a változást, hogy szokjon le, javuljon meg, hagyja abba a függőségét. Örök hálám Neked, magamnak és a hozzátartozói csoport közösségének a sok sok segítségért, amit kaptam. A fiam azóta végigcsinált egy bentlakásos rehabilitációs programot, önálló életet él, jár sorstársi közösségbe (NA-ba) és ma már felépülő függő.

Köszönöm G. "

“A hozzátartozói csoport szerepe az ébredésemben
Tavaly (2023) novemberben éreztem, hogy az életem nem mehet úgy tovább, ahogy addig ment....., aztán baráti segítség, ajánlás alapján felhívtam Sándort. Azt hiszem, életem legnehezebb telefonhívása volt az, hiszen akkor sikerült úgy igazán szembenéznem az alkoholbetegséggel küzdő férjem problémájával és rám gyakorolt hatásával. Két konzultációs beszélgetés után kerültem a Sándor által vezetett hozzátartozói csoportba és kezdtem el egyre inkább felismerni társfüggő, kényszeres segítő szerepemet ebben az egész problémában. A csoport ereje, tagjai, történetei segítenek nekem abban, hogy lássam, mennyire nem vagyok egyedül ezzel a problémával, lehet nyíltan egyes szám első személyben beszélni magamról, az érzéseimről. Itt a csoportban a többiek ítélkezés nélkül, elfogadva hallgatnak meg, biztatnak és velem örülnek a kis megtett lépéseimnek, lépéseinknek. Mindenkinek csak ajánlani tudom a részvételt, könnyebb elindulni az úton és rajta maradni az ébredés, változás talaján, ha mások is ott vannak Veled és Sándor tapasztalata, szavai segítenek a heti összejöveteleken. Köszönöm Sándornak és a többieknek a sok segítséget!”

“A legfontosabb, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Támogatást, türelmet, hovatartozást, megnyugtatást, figyelmet, megértést, megoldási mintákat, tapasztalatokat, de legfőképpen (sors)társakat…. Az egyéni konzultációkon Sándornál megerősítést kaptam, hogy az én életem is fontos, számítok, (értékes) ember vagyok, aki képes megküzdeni a problémáival. Mert a szerhasználat nem csak a használó, hanem az egész család problémája, de mivel a másikat -bármennyire is szeretném, hogy ne használjon szert- nem tudom megváltoztatni, változtatnom kell a saját hozzáállásomon, viselkedésemen, hogy őt is változásra késztethessem. Ahogy Einstein mondta: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és más eredményt várni." Ezért magamon kezdtem a változtatást, Sándor javaslatára pedig az egyéni konzultációk mellett az ő hozzátartozói csoportjához is csatlakoztam. Sose gondoltam volna, hogy a közösségnek ekkora ereje tud lenni. Itt megtapasztaltam, hogy mi hozzátartozók mind egy hajóban evezünk, mintha egy sablon alapján lenne megrajzolva az életünk. Ami különbözik, hogy máshol tartunk a folyamatban, változásban. De ez jó! Aki még az út elején tart, az előrébb járókat figyelve láthatja, hogy érdemes tenni és van fény az alagút végén. Az alagút ugyan őrült hosszú, de érdemes haladni benne és nem megállni, ahogy már én is teszem. Várom a hétfőket, hiszen már látom, hogy együtt könnyebb! :)

"El sem tudtam képzelni, hogy valaha is hozzátartozói csoportba járjak. Majd mikor túl voltam az elsőn, úgy éreztem bárminél fontosabbak a csoportok, és az összesen ott kell lennem. Az, hogy teljesen hasonló sorsokkal, helyzetekkel találkoztam, nemcsak megnyugvást, megértést, de biztatást is ad. Mindenki a maga tempójában halad, egymásnak szurkolva. Voltak lépések amiket szinte biztos vagyok, hogy a csoport és Sándor nélkül nem tudtam volna meglépni. Messze még a kitűzött cél, és annak fenntartása, azonban úgy érzem lehet esély egy jobb életre. Azelőtt nem voltak a hétfők a kedvenceim, de a csoport óta mindig várom.

Üdv:

R."