A hozzátartozói konzultációk során nagyon hatékonyan működik – és ezáltal könnyebben lehet a függőket kezelésbe juttatni –, ha nemcsak a család egyes részeivel dolgozunk, nemcsak a legközvetlenebb hozzátartozókkal, hanem a lehető legtöbb, a szerhasználó számára jelentős, fontos személy bevonásával. Én gyakran hívom be például egy drogozó gyerek kapcsán a szülők mellett a nagyszülőket, testvéreket és egyéb, a függő számára fontos személyeket, akár a nagyon közeli, számára fontos barátokat is.

Első körben/körökben csak velük csinálok konzultációt, szigorúan a szerhasználó jelenléte nélkül. Mindezt azért, hogy a hozzátartozók egységfrontot tudjanak alkotni. Ilyenkor mindenki beszélni tud arról, hogy kire hogyan hat érzelmileg, anyagilag a szerhasználó viselkedése. A családban kit hogyan vert át, hogyan hitegetett, lopott vagy netán ütött meg; kitől kért kölcsön anélkül, hogy visszaadta volna, stb. A lényeg, hogy ez őrájuk hogyan hatott, és nem az, hogy a szerhasználó ilyen és ilyen! Az ugyanis sosem hatásos, sőt inkább kontraproduktív! Ez egyáltalán nem arról szól, hogy most jól kibeszélik őt, és ítélkezni fognak (bárki felett). Ez az összefogásról szól, ami nemcsak praktikus és fizikai szinten hatékony (hogy kényelmetlen lesz az utcán aludni, ha senki nem fogadja be, vagy nem ad neki pénzt), hanem érzelmileg is elképesztően nagy ereje van, ha ennyien egy emberként állnak mögötte. A cél, hogy ne hagyjunk kiskaput a függőnek, amikor majd a következő alkalommal szembesítjük avval, amit magával és a környezetével tesz.

Ha például arról van szó, hogy nem finanszírozzák tovább anyagilag a szerhasználót, akkor nem elég, ha apu/anyu nem ad neki, ha közben simán megteheti, hogy elmegy pénzt kérni a nagyszülőkhöz vagy a tesóhoz, esetleg más távolabbi rokonokhoz... Ha azonban a család ebben is összetart, és egységesen mindenki ugyanazt az elvet képviseli, hatékonyabb lesz a segítés, hamarabb jön a mélypont, hamarabb kap észbe a függő.

Azon a konzultáción, ahol a hozzátartozókon kívül a szerhasználó is jelen van, egyes szám első személyben mindenki elmondhatja a szerfüggőnek is, hogy milyen érzései voltak és vannak, hogyan hatottak rá a függő cselekedetei, mennyi szenvedést okozott a családnak és a környezetének – és hogy betelt a pohár.

Őt szeretik, de azt, amit magával és a családjával művel, nem tolerálják tovább, és ameddig el nem megy kezelésre, bármennyire fáj is, megszakítják vele a kapcsolatot. Nem fogják támogatni az önpusztításban. Ha viszont elmegy kezelésre, megtesznek mindent a felépülése érdekében, a szakemberek javaslata szerint. Ez a módszer nagyon hatékony, a közösségnek mindig sokkal nagyobb ereje van, mint amikor csak a család egyes tagjai jelzik a függő felé a problémát.