Bajzáth Sándor tizenöt év szerhasználat után állt rá a felépülés útjára, hosszú rehab és évtizedek óta, máig tartó önismereti munka nyomán ma már ő segít súlyos függőknek és hozzátartozóiknak. Mégsem dőlhet hátra, mert a függőség élethosszig tartó figyelmet igényel - és ez jól is van így. Interjú.
Holdfényben ringatózom egy csónakban a tavon, a kedvesem kezét szorongatva… Melyikünk ne vágyna ilyen romantikus élményre? De mi van akkor, ha valaki csak erre vágyik, ha élete minden egyes percét ennek megvalósítására szánja? Az már szenvedélybetegség. Ezzel küzdenek a romantikafüggők.
A kokain ma már széles körben hozzáférhető, és státuszszimbólumként is működik, akárcsak a dizájnerdrogok, csak azok negatív értelemben – mondja Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns. Utóbbiak megjelenésével drasztikusan megváltozott az addiktológia helyzete, mert a szakemberek sem ismerik ezeket a vegyületeket, így azt sem tudják, hogyan segítsenek. A törvényhozók pedig észre fogják venni, mekkora hiba volt rázárni az ajtót gettóra, mert a problémák előbb-utóbb ki fognak mászni onnan.
A drogfüggőség olyan téma, ami a mai napig sok helyen tabunak számít. Pedig a függőség, legyen szó alkohol-, gyógyszer-, drog-, vagy akár szerencsejáték-függőségről, rengeteg családot szakít szét, tesz tönkre. Bajzáth Sándor addiktológiai konzulenssel, az addikt.hu oldal készítőjével beszélgettem, aki maga is hosszú éveken keresztül volt aktív drogfogyasztó, sőt függő.